A hucul a  „Kárpátok pónija”. A konikkal együtt a tarpán egyenes leszármazottjának tudják. A múlt században nemesítették arabbal is, erre vall szép feje és elegáns formája. Külleme. Nyaka szépen ívelt, izmos; háta ágyéka hosszú; fara csapott, jól izmolt; lábai szárazak, igen kemény, kicsi jól alakult patákkal. Minden színben előfordul, gyakori a fakó. A tudósok három típusát különböztetik meg: tarpán-hucul (az „eredeti”), a bystrec-hucul (konikkeresztezés) és a prezwalski hucul (a mongol lóval keresztezve). Híres ménese Romániában Lucina, Lengyelországban Siray. Magyarországi ménese Bántapusztán volt, ma az Aggteleki Nemzeti Parkban van belőle néhány egyed. Nevezetes vonalai: Goral, Hroby. Marmagassága 125-135 cm. Rendkívül igénytelen, kitartó málhás-, hátas- és igásló. A bosnyák hegyiló Bosznia-Hercegovina és a környező országok rögszilárd fajtája.

Őshonos, tarpán típusú és prezwalski típusú lovak, keveredésének tekintik, amely – főképpen a török idők alatt – arab hatására kissé átalakult, bár jellegét nem veszítette el. Külleme. Marmagassága 130-140 cm.A hucul ló feje nemes, széles homlokú. Nyaka magasan illesztett. Rövid izmos hát és ágyék, jól izmolt, kissé csapott far, száraz, inas végtagok jellemzik, rendkívül kemény, kicsi patákkal. A gacsos állás gyakori. A különböző háborúkban a hegyivadász-alakulatok értékes málháslova volt. Kitűnő szolgálatot tett a II. világháború partizánharcai idején is. A harmincas évek óta három genealógiai vonalat különböztetnek meg e fajtában, amelyeket a borikei ménesben alakítottak ki. Ezek: Misko, Barut, Agan. A bosnyák lovat mindenütt nagyon értékelik igénytelensége, kitartása és a hegyi ösvényeken biztos lépése miatt. A hucul lovakban sokan jó ugróképességet is fölfedezni vélnek. A környező országok (Dalmácia, Görögország, Albánia, Bulgária) hegyi lovainak nemesítésében is szerepet kapott.