A connemara póni hazája Írország Atlanti-óceán felőli partja. Kelta-póni eredetű, északi fajták (fjord) hatása sem kizárt, világosan ismert viszont az arab ló és az andalúziai ló befolyása. Az utóbbi időben az angol telivér is szerepet kapott a fajta kialakításában. Már a XIV. század óta ismert. Kitűnő erdő- és mezőgazdasági és bányaló. 1926-ban adták ki először a törzskönyvét. Télen – nyáron szabadban tartják, a gyep minősége közepes vagy gyenge. Széna kiegészítésre ritkán kerül sor. Ezért jobb körülmények között megnő és meghízik. Hazájában marmagassága 130-142 cm.

A connemara póni külleme nemes, középnagy fej, kis szemekkel és fülekkel, hosszú nyak, magas mar, hosszú hát, dongás mellkas, hosszú, gyakran csapott far, erős csontozat jellemzi, száraz izületekkel. A végtagok csontjai inkább kicsit rövidek. Mozgása hosszú, teretnyerő, nem mindig konkrét lábelőrevitellel.

A connemara póni zíne pej, fekete, szürke és egyre ritkább a fakó. Idomultságát, tanulékonyságát és főképpen ugróképességét és –készségét dicsérik. Amellett, hogy jó idegzetű, viszonylag nagy terhet is képes elvinni. Igen kedvel fajta, főképpen fiatalok számára. Sok van belőle Nagy-Britanniában, az USA-ban, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban.